Anzix

A nemzeti tahóméter mutatója szép hazánkban már korábban is magasabb értéket jelzett, mint a világ boldogabb felén, ahol direkt relációt gondolnak a kultúra (tehát a kultúrafinanszírozás) és a nemzeti büszkeség, életminőség, korszerű munkaképesség közé. A kormány a korábbihoz képest jelentős költségelvonást hajtott végre – az oktatási, az egészségügyi és a szociális szférából arányosan feleannyit vont el, mint a kultúrából –, ezen túl pedig olyan, szakmaiságot nélkülöző intézkedéseket hoz, amelyekkel további károkat okoz. Többek közt azzal, hogy a színházi szcénán belül az eddig is mostoha körülmények közt, állandó bizonytalanságban működő függetlenektől vette el a legtöbbet. A NEFMI ráadásul úgy vonta el a független színházi és tánctársulatok által 2010-ben elnyert pályázati támogatás összegének 34%-át, hogy arról a mai napig nem egyeztetett az érintettekkel, és az elvonás jogszerűségét sem igazolta.

Már az először zárolásnak mondott, de elvonássá vált intézkedéssel is több társulatot, játszóhelyet lehetetlenítettek el. Akinek van szerencséje a megrövidített csapatokat, helyeket ismerni, jól tudja, ezek a szabadon kísérletező, dinamikus formációk a legérzékenyebbek környezetünk legújabb kihívásaira, trendjeire, éppen ezért szoros szakmai kapcsolatban is vannak a kőszínházakkal; nélkülük torzó lenne a magyar színház. Tudni kell, hogy ezek a társulatok nem műkedvelők, hanem többségükben a hivatalos társulatokhoz hasonló szakmai felkészültségű csoportok, amelyek a nemzetközi tánc-, illetve színházi világ ismert, megbecsült tagjai, akik a bizonytalanabb formát a szabadabb alkotás lehetősége miatt választották.

A Független Színházak Szövetsége és a Befogadó Színházak Társulása számos alkalommal kezdeményezett tárgyalást a további intézkedésekről a NEFMI-vel, mindhiába: a kulturális államtitkárság illetékesei rendre kitértek az egyeztetés elől. Mindeközben a NEFMI úgy írta felül az Előadó-művészeti Tanácsnak a pályázati kiírás szövegére, a kuratórium összetételére és a pályázható támogatás belső ágazati arányaira vonatkozó, szakmai egyeztetéssel és háttérkutatással igazolt ajánlását, hogy azt sem az Előadó-művészeti Tanáccsal, sem más szakmai szervezettel nem egyeztette. Az államtitkárság törvényi kötelezettségének, miszerint az Előadó-művészeti Tanács javaslatával ellentétes döntését indokolnia kell, azóta sem tett eleget. A nyílt pályázatban – a kiírás megjelentetése előtt – nyolc szervezet kiemelésére került sor, mindenféle szempontrendszer egyeztetése nélkül, ami az összefonódás gyanúját veti fel egyes pályázók és a kiírást készítő NEFMI képviselői között.

A NEFMI ráadásul (vagy éppen ezért) hosszasan halogatta a pályázat kiírását. A függetlenek a pályázatok közzététele után (május 6.) szembesültek a döntésekkel, s egy héttel később szakmai egyeztetést hívtak össze (azért ilyen sürgősen, mert a pályázatok leadási határideje június 6.) amelyre invitálták a minisztérium képviselőit: Szőcs Géza államtitkárt, Hammerstein Judit helyettes államtitkárt és Elekes Botond kabinetfőnököt. A meghívást, tekintettel a számtalan korábbi kommunikációs kísérletre, végtelenül cinikusan – lemondhatatlan programokra hivatkozva – utasította el levélben a meghívottak nevében dr. Péli Erzsébet titkárságvezető. Gyanítom, ezek a kisszerű hivatalnokok egyáltalán nem ismerik azokat az alkotókat, műhelyeket, akiket most a pálya szélére küldenek.

A NEFMI gazdasági helyzetre hivatkozó döntései egyébként alig érintették az önkormányzati színházakat, annak ellenére, hogy azokon sokkal jelentősebb összeg lett volna megspórolható, úgyhogy az ország válságos gazdasági helyzetére való hivatkozás egyszerű parasztvakítás.

A kulturális államtitkárság továbbá, az Előadó-művészeti Tanács javaslatával ellentétben, döntő mértékben megváltoztatta a kuratórium összetételét, miközben a 2010-ben felkért kurátorok megbízatása három évre szólt. Ráadásul az új kuratórium tagjaival sem egyeztettek: van olyan kurátor, aki a kiírásból értesült tagságáról. A felkérést a négy megnevezett új kurátor közül egyedül Deme László utasította vissza.

A fent tárgyalt ügyekben egyetlen előremutató dolog történt: a parlament kulturális bizottsága időközben egyeztetett a független színházak képviselőivel, és L. Simon László, a bizottság elnöke elfogadta a megjelent színházvezetők két legfontosabb javaslatát, amelyek be is kerülnek a törvénymódosításba. Az egyik a művészetpedagógiának, ezen belül a színház-pedagógiának mint önálló előadó-művészeti tevékenységnek a törvény általi elfogadása és támogatása. A másik, hogy az ágazati miniszter a kuratóriumok felállítása során a szakbizottságok jelöltjei mellett a pályázati úton támogatott előadó-művészeti szervezetek delegáltjait is köteles figyelembe venni.

Kérdés, hogy a parlament kulturális bizottsága a Bicska Maxi, vagy valaki más.