Itt a báli szezon, a Royal szálló báltermében megrendezett maszkabálon Gyurcsány Ferenc például modern, európai értelemben vett szociáldemokratának öltözött, de többen felismerték. A bukott miniszterelnök fárasztó és unalmas beszédet mondott, a szociáldemokrata krédó közhelyes felmondásán túl csak egy kis Orbánnal, főpapokkal és fasisztákkal riogatásra futotta, amit viszont már kurvára unok.

„Mondd már ki, hogy most akkor párttá alakulsz, vagy sem, mert egyébként ez a süketelés csak egy repedt lófingot ér (azért nem szikkadt lószart, mert annak legalább súlya van)! Mi is csak azért vagyunk itt, mert a gyurcsány_ferenc tag biggyesztése egy cikkhez hoz még annyi olvasót, mint a magyar_garda, a pedofil_pap vagy a törpeszex...” Nagyjából ezek jártak megannyi kínlódó tekintetű sajtómunkás fejében, miközben hallgatta a nagy rétort, hogy mégis mit fog kisütni a patásorbánozással és önfelmentéssel/önseggnyalással színesített szófosásból. Nem kínzom tovább az olvasót, a komcsik pártja nem szakít, csak egy picit tovább belharcol, azaz megy tovább a móka, új seprű seper ki, ugyanazt szajkózza, ugyanaz a verkli.

Azért néhány gondolatot, szófordulatot feljegyeztem, mégse mehettem haza annyival, hogy nem volt semmi, rohadtul untam, legfeljebb néha felidegesített. Volt olyan, hogy „van amit másképp csinálnék, de a lényeg nem változott”, meg olyan is, hogy „szociáldemokrata vagyok, nem egy osztály hanem egy egész ország érdekét akarom szolgálni”, és a roppant szórakoztató „mi, '89-es KISZ-esek demokraták” is elhangzott. A szokványos bullshit mellé bekúszott egy új összetett szó is, a „tettmagyar”, amiről nem tudjuk, hogy miféle népeket takarhat.

A meghívott vendégek körében persze az orbánozás aratott zajos sikert. Megtudhattuk például, hogy a III. Köztársaságnak reszeltek, Orbán bedöntötte, önkényuralom ül halotti tort tavasz óta a magyar demokrácia hullája felett, és a demokratáknak (Gyurcsány ebbe a halmazba helyezi magát és hallgatóságát, nyilván csak demokraták és orbánisták élnek e világon) kötelessége lerombolnia az Orbán-rendszert, mert nem a kormány, hanem a rendszer ellenfelei lesznek mostantól, és Orbán bukása után újraépítik a Köztársaságot. A nagy rétornak a jelek szerint nem tűnt fel, hogy ez a süket duma nem más, mint Orbán fülkeforradalmának tükörképe, és roppant kínos egy beszédben ugyanarra vállalkozni, mint amivel ellenfelünket vádoljuk.

Újabb előadást láthattunk tehát a politikai bábszínházban a kötelező elemek mindegyikével, két szereplő, jó és rossz, csak a hívószavak mások, mint a másik oldalon, de semmiben sem mások, mint régen. Nagyon kínos. A kényelmetlenséget csak fokozza a magas labdák lecsapása, mindannak felsorolása, ami valóban kiveri a biztosítékot minden, a hatalommal szemben gyanakvó állásponton lévő embernél, Schmitt „a nemzet tolla” Páltól a nyugdíjpénztári kavaráson át az Állami Számvevőszék elnökének vagy a legfőbb ügyésznek a kinevezéséig. Ez az a csapda, aminek nem fogok bedőlni. Lószart mama Feri! Húzz a gyékényemről! 2006 őszétől sem lettem fideszes, attól sem leszek MSZP-s, ha az Alkotmány fog elférni egy söralátéten, nem az adóbevallás.
 

2006 őszétől sem lettem fideszes, attól sem leszek MSZP-s, ha az Alkotmány fog elférni egy söralátéten, nem az adóbevallás.

„Sokak számára a jövő a múltban van, Nagy-Magyarországban vagy Kádár szociális biztonságában. Nem fog visszajönni Tisza István vagy Kádár János. Azok a nemzetek élnek a múltban, amelyeknek nincsen bátorsága szembe nézni a jelennel” – fejtette ki a nagy rétor, hogy nem sokkal később elővegye a zsírpapírból a munkásőr körökben felkapott önigazolást, amely szerint a jobboldalon mindig a grófok, a fasiszták és a főpapok állnak. A nagy rétor szerint az orbánizmus eszmei előzményei nem mások, mint „Tisza osztályönzése, Gömbös Nemzeti Egységpártja és Mindszenty keresztény fundamentalizmusa”.

Akkor itt most álljunk meg egy ásónyomra! Ez az alig burkolt horthyfasisztázás a magyar közélet egyik leginkább hányingerkeltő hagyománya, méltó párja az ávósozásnak. Azzal együtt kizárólag a mérsékeltek vagy kívülállók leradírozását, a politikai kínálat két egymást engesztelhetetlenül gyűlölő táborra egyszerűsödését szolgálja. Erre egyszer már rábasztunk, ebbe az irányba torzult a rendszerváltás utáni közélet, erre épült a "hideg polgárháború" (© Tölgyessy), ez mentette fel mindkét oldal gátlástalanjait, ez igazolta bármely színezetű kormányunk hatalmi túlkapásait, erre hivatkozik jelenleg is regnáló, az ölébe pottyant kétharmados parlamenti többséggel szemérmetlenül visszaélő kormányunk is, erre épül a nagy rétor által felemlegetett önkény. Épp ezért nem választok csapatot, nem teszek semmit, csak mélyen undorodok.