Gyöngyöspatát szeretem. A falutól nem messze van egy kis telkem az Ecsédi-tó mellett, évek óta tavasztól késő őszig csinosítgatom a kertet, házat; járok le a hobbira, ahogy errefelé mondják. Aztán vissza Patára benzinért a fűnyíróba, a gazdához borért, a boltba cipóért, culágeré’ a templom melletti kis utcába, amelyik az elmúlt hónapban látogatottabb nemzeti kegyhely lett, mint Máriapócs. Amióta betyárok, gárdisták masíroztak fel-alá, rettegtetve a falu cigány lakosságát, megfordult ott jogvédő, politikus, uniformisfetisiszta, félfasiszta, mentés tamburmajom, robogós gój, díszcigány, kamerás punk és tántoríthatatlan amerikai. Az eredmény: félelem „mindkét oldalon”.
Ha nincs a patai református lelkész, aki értesítette a médiát, csak néhányan kapták volna fel a fejüket a masírozó bakancsok zajára, a kisemmizett cigány kölköket regulázó betyárok hangjára. Ezúttal viszont, úgy tűnik, mind a médiának, mind a civileknek elege lett a Jobbik leírhatatlan cinizmusából, amellyel immár nem csak hallgatólagosan támogatja a félkatonai szervezeteket. Apropó, pénzelik is őket? Nem csodálkoznék, ha a közel félmilliárd forintból gazdálkodó Jobbik frakciónak félkatonai turizmusra is telne... úgy tűnik, a Jobbik vezető politikusai, fittyet hányva jogra, erkölcsre, megvezetett emberekből hoznak létre rendfenntartó egységeket.
Állatorvosi ló
Vona Gáborral egy ponton sajnos egyet kell értenem, mikor azt nyilatkozza: "Ahogy a kormánypártok, az ellenzék, a civil szervezetek és a lakosság kezeli ezt a helyzetet, mintaértékű lesz akár pozitív, akár negatív irányban, innen vagy jó, vagy rossz irányban lehet továbbhaladni."
Igen, igaz. Ahogy a rendőrök tehetetlenül posztolnak, és a vajda szerint „összeszimpatizálnak” az izomagyúakkal, együtt cigizve, és vegzálva pl. egy cigány fiút (basszus, az OpenOffice szótár kijavít cigánypurdéra!) amiért az nem a hídon kelt át, hanem a patak feletti ivóvízvezetéken, és ahogy a betyárok, "polgárőrök" (?) gőgösen, főleg büntetlenül, következmények nélkül alázzák a cigányokat, az felháborító! És hibáztatható - ugyancsak a vajda szavaival élve - a mindenkori kormány, azért is, mert idejutott ez a közösség!
Persze a sértettek, meglopottak jogairól is muszáj lenne beszélni. Képletesen szólva, az a két szál eltulajdonított répa vagy tűzifa ugyanúgy kellett volna Gizi néninek is, mint annak a cigánygyereknek, aki "szükségében" elvitte azt. A vajda meséli, hogy a kilencvenes években a cigányok hajnali 4-kor keltek, jártak busszal Gyöngyösre, Pásztóra, Hatvanba dolgozni, de ma már nulla az esélyük a munkára. Amint meghallják, hogy Patáról jöttek, azonnal visszakozik minden munkaadó.
- Vannak, akik lopnak, de azokat utoléri a törvény szigora, vagy kiközösíti a közösség, ám itt lassan renitens és kiátkozott lesz az egész Bem utca. Évszázadokra tudjuk visszavezetni a családfánkat, szüleim és mink is köztiszteletben álló polgárai vagyunk Patának, mára viszont a nevünk, őseink neve összemosódott a lopós cigányéval. Annyira elmérgesedett a helyzet - és nem csak Patán -, hogy ezt orvosolni aligha lehet - véli idősebb Farkas János, a vajda. - Masírozással főleg nem! - teszi hozzá.
A kialakult helyzet valójában a többségi közösségnek sem tesz jót. A faluban az emberek zárkózottak lettek, nem nyilatkoznak senkinek, a boltos félve méricskéli az idegent, mindkét fél a szőnyeg alá söpörné az ügyet, csak hogy legyen végre béke, vagy legalább csend.
A polgármester és az Ökopolisz Alapítvány mediátorai beszélgetnek, az együttélés zálogát keresik a Mátra-aljai - lelki - parlagon.
Időben
Ekkor, a háború és béke közti átmenetben érkezik a faluba a Magyar Vöröskereszt élelmiszer- és tisztítószer-szállítmánya, az American House Foundation finanszírozásában. Előtte napokig egyeztettek, kinek mi kell, pelenka, liszt, vécépapír (sok helyütt vécé sincs), mosószer, felvágott, sajt és a többi. Cigánysorokon járok, fotózok csak fióknak, segélyakciókat vezénylek már egy ideje, de eddig 300 forintos párizsit és színtelen, szagtalan, íztelen csomagokat osztottunk általában a rászorulóknak, mert erre futotta, főleg, amióta az állam 2009-es rendelete megnyirbálta, szétcincálta az adományozási rendszert, kinek lenne kedve adakozni? -most meg elsőosztályú termék érkezik a cigánysorra.
Tíz órakor gyülekezik a népes közösség, fegyelmezetten segítenek kipakolni az autót, és lista szerinti sorrendben némán vár mindenki, hosszú, tömött sorban. Az adomány úgy két óra múlva, nem egyenesen arányban fogy a tömeggel, kétségbeesés lesz úrrá a megtört embereken, érezhető, többen félnek, hogy lemaradnak a segélyről. Az elégedetlenség hangja végül hangorkánná fokozódik, nő a csalódás, hiába az egyenlő bánásmód elve és az elvileg mindenkit kielégítő lajstrom a vajda kezében. Hiába az öregember szigora, az éhség, a nincstelenség irányítja a - számtalanszor átvert -cigányokat. Egymás iránti tiszteletre kérlelem az embereket, legyenek jóhiszeműek, közben forgat az Echo TV, rajtunk a világ szeme. Ekkor már üres papírzacskókat és nejlonokat kerget a szél a vajda házának udvarán, és az utcában egyesek némán és értetlenül szemlélődnek, mások sérelmezik a helyzetet. A bölcs amerikai huszárvágással oldja a feszültséget: két óra múlva pótoljuk a hiányt! - mondja, és elviharzik beszerzőkörútra. Tapodtat nem mozdul a viharvert népség, sokan a helyszínen kibontják a kaját, eszegetnek. Rőzsével és pakkal rakott kézikocsi nyikorog el Gój Imi mellett, aki undorral napozik a szélcsapta kendője alatt és sötét szemüvege takarásában.
Ráadás és credo
Az amerikai megérkezik az újabb termékekkel, azonnal osztja, közel ötszáz fő igényeit elégítve ki így. A gyerekekét csokival. Családonként olyan tízezer forintnyi egy csomag. Azt mondja, nincs az a szituáció, amitől félne, nincs az az izomagyú, aki megállíthatná, ha baj van, akkor ő ott van. Máskor vetőmagot visz BAZ megyébe, 20 ezer naposcsibét ad rászorulóknak, saját kezűleg cipel kenyeret, tejet a Jászságba, és naponta 300 gyereket etet Pesten, miközben lebuzizsidózzák, és a gyerekeit, családját féltve, házáról le kellett vennie a névtábláját. Amikor megkérdem, miért csinálja ezt, ennyit mond: majd' 20 éve itt élek, a gyerekeim magyar anyától vannak, nem érheti őket inzultus ebben az országban csak azért, mert nem ősmagyar a vezetéknevük. Gyengén fogalmazott motiváció, de értem. Lényének mozgatórugója a lelkébe ivódott igazságérzet és az az amerikanizmus, amely abban a kis pennsylvaniai városban kezdődött (ahonnan egyébként ő is származik), ott dördült el a fegyver, és kezdődött egy világot megváltoztató folyamat, ami polgárháború néven íródott be a történelembe. Polgárháború az egyenjogúság nevében...
Mire lecseng az akció, kora este lesz, a vajda pálinkát tölt, ülünk mélán a sodort cigi füstjében, egy öregasszony himnuszi sorokat motyog maga elé: Iitt kell megdögölnünk vagy élnünk, micsinájjunk, na.”
Aztán az amerikai elrobog a Vöröskereszttel Kerecsenre, a cigányok megszeppenten szemlélik a távozását, és talán gondolkodnak: hogyan tovább?
Kigurul egy gumiabroncs az utcára, át a kanálisból bugyogó lén, csíkot húzva a porban, és kislányok erednek utána, vidáman kacarászva a napnyugtában.
Utolsó kommentek