Sajnos ejtés sem. Lázár Jánost már mentegetik. Eddig találgathattuk, hogy miként fogja kivágni magát. (Tegye fel a kezét, aki lemondásra várt! Senki? Béla bácsi, maga tegye csak le a kezét, mert nem úgy gondoltam, hogy elvárta, maga különben is mindig valakinek a lemondására vár, hiába.) Néhány példa: 1, lapos, kerek, mentolos 2, menedzsertabletta 3, az alteregója volt 4, a nap is rossz szögben sütött a pályára, és tészta volt előző nap 5, Kóka János 6, manipulálták a felvételt 7, csak irigykednek rá, ez egy populista támadás, kádárista csökevény, a munka és teljesítmény nélküli boldoguláshoz hozzászokott panelprolik hangja. Azok tippeltek jól, akik az utolsó kettő valamelyikére, esetleg ezek kombinációjára számítottak.

A hivatalos szerecsenmosdatás szerint nem is azt mondta, hanem ezt: „Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam.”

És akkor jobb? Lófaszt jobb. Az, hogy Lázár János némileg megengedőbb a nála kevésbé kedvező helyre születettekkel szemben, tőlük nem várja el, hogy vele azonos életszínvonalon éljenek, nem teszi kevésbé felháborítóvá szégyenérzet nélkül megvallott gondolatait. Az anyagias értékrend és a sikeresek gőgje, ami miatt nem csak a bicskák nyíltak ki a zsebekben, de a kanalak is megéleződtek a fiókokban, az bizony változatlan maradt. Jánosunk egy kurva kukkot, annyit nem értett abból, hogy mégis mi a gond azzal, amit mondott. Roppant aggasztó az a fajta értékrend, ami szerint csak a vagyongyűjtés számít az életben, az alapján mérhető ember az emberhez, pláne ha politikus szájából halljuk.

Mi van azokkal, akik csak azért nem sikeresek anyagi értelemben is, mert mondjuk nem hajlandók segget nyalni, politikusnak állni, adót csalni, kreatívan könyvelni, befolyással üzérkedni, kapcsolatok útján gazdagodni, alkalmazottjaikat nem bejelenteni, alulfizetni, más módon kizsákmányolni?

Mi van azokkal, akik nem is akarnak anyagi értelemben sikeresek lenni, megelégszenek a tisztességes élettel? Azokkal, akik nem konzumidióták, nem vásárolnak csak azért, hogy mindenki lássa rajtuk: van mit a tejbe aprítaniuk, esetleg ha van is valamijük, akkor az vagy nem több számukra, mint körülmény, vagy inkább szégyellik, mint hivalkodnak vele, de egészen biztosan nem érzik magukat többnek azért, mert jobban megy a soruk másoknál?

Lázár János szerint annyit érnek, ahogy élnek. Ez rémisztő.

És akkor egy szót se szóltunk arról, hogy Lázár János egy azon politikusok közül, akik eltávolodtak a valóságtól, akik semmit nem értenek a hétköznapi ember gondjaiból, hiszen az nem látszik a luxusautóból, túl gyorsan megy az ahhoz. A mai Magyarországon túl sokan vannak, akik hiába kaparnak, gyűjtenek, építkeznek kockáról kockára, a munkájuk eredménye nem vagyonosodás, hanem rettegés a hó végétől, a svájci frank árfolyamának változásától, a munkanélküliségtől é. i. t. Beléjük rúgott Lázár János a legnagyobbat. Ezért az @nzix szerkesztősége nevében küldenénk Lázár Jánosnak a Flash zenekar Képviselő funky című örökbecsűjét, különös tekintettel az első versszakra: