„Cigány holokausztot emlegetni már az áldozatok csekély száma miatt is abszurd, így ilyenről nem is lehet beszélni.”
„A németek által elkövetett gaztettek miatt én nemhogy megszólalni, de érteni sem vagyok hajlandó németül.”
Ez a két mondat nem két, egymástól politikailag messze eső orgánumban jelent meg, hanem ugyanannak a munkaszolgálatot végigcsinált, vészkorszakot túlélt idős embernek a szájából hangzott el. Az a tény, hogy az átélt gyötrelmek nem a megértést, a másik iránti figyelmet mélyítik el, hanem – egyfajta ellenhatásként – a gyűlöletet, a bezárkózást és a megkeseredést, végső soron nem annyira az emberi természetbe vetett hitünket ingathatja meg, hanem mindennél ékesebben tanúskodik a szenvedés, a másik ember testi és lelki határhelyzetbe hozásának hosszú távú romboló hatásáról. Arról a folyamatról, ahogy a gyűlölet az általa vezérelt cselekedetek révén újratermeli önmagát. És persze lehetetlen, hogy ne ugorjon be erről Kányádi Sándor Dunamenti mondóka című verse:
„ősöm ősödnél
ősebb
hősöm hősödnél
hősebb
törzsem törzsednél
törzsebb
földem földednél
földebb
csontom csontodnál
csontabb
sorsom sorsodnál
sorsabb
vérem vérednél
vérebb
népem népednél
népebb
vétked vétkemnél
vétkebb.”
A fenti eseménysornak az kölcsönöz további érdekes jelentésrétegeket, hogy az idős túlélő szavai összecsengenek Kőbányai János néhány nappal korábbi, HVG-beli megnyilvánulásával, s épp Kőbányai vitapartnere, György Péter legújabb könyve kapcsán rendezett pódiumbeszélgetésén hangzottak el.
A tények
Mi? Könyvbemutató pódiumbeszélgetés
Ki? György Péter és Kirschner Péter
Hol? Bálint Ház – V. ker., Révay u. 16.
Mikor? 2011. május 7., 18 óra
Utolsó kommentek