A tudás hatalom – az első közhelyet a tanító néni ismertette meg velünk hétéves korunkban. Egy mai tanító néni, akinek van jó ízlése, ezt ki sem ejti a száján gyerekek előtt. A motiváció kedvéért persze mondhatja, ha épp mondana valami hangulatosat, hogy tanulj tinó, ökör lesz belőled, amit – az oktatás reformját célzó intézkedéseket figyelve – vehetünk tulajdonképpen szó szerint. 

Ugyanis az ostobán rövidlátó, a nemsokára felmérhetetlenül szerteágazó károkat okozó intézkedések következtében az oktatásban – tehát a munkához való képességek megszerzésében – eddig is nehezen boldoguló, a társadalomtól már leszakadt szülők gyermekei előtt az Orbán-kormány intézkedései jóvoltából már nem tizennyolc, hanem tizenhat éves korukban bezárulnak a lehetőségek. Pedig éppen ezen a területen – ami mára a társadalmi szakadékok mélyülésének terepe – lenne igazán fontos, hogy a kortárs szakmai elvárások, az európaiság irányába tegyünk lépéseket. Ám amit a hatalom tesz, arról már most tudható, hogy tragikus következményekkel fog járni. Azt kellene megtanulni, de nagyon, a kezdetektől fogva és minden kisgyereknek, hogy mindenkivel (igen, minden másmilyennel is) muszáj együttműködni, ugyanis itt élünk, együtt. Azonban éppen egy olyan totálisan (párt)államilag irányított oktatásszabályozás bevezetése előtt állunk, amelyik ezzel az egyszerű, de elemi fontosságú szándékkal szemben hoz intézkedéseket, méghozzá úgy, hogy (a sajtóban több helyen megjelent kormányzati tervezetek szerint) központilag szabályozott lesz az iskolai munka szinte minden területe, az intézmények létszámától kezdve (az egyetemek száma huszonkilencről tizenhatra, a hallgatók száma legalább a felére fog csökkenni) a tanárok iránti erkölcsi elvárásokon át a tantervek és tankönyvek meghatározásáig. Meglepődünk majd, ha a központi ideológiai elvárások alapján újra kötelező lesz a hittan? 

Az oktatás reformja mellett pedig a fiatalok által elkövetett vétségek kriminalizálására hozott intézkedések teszik komplexszé a kormányzati szándékot: a szegényeket el kell különíteni a tehetősektől, akik mellékesen jogilag is vértezettebben védhetik meg ezentúl (nyilván leginkább a nincstelenektől) féltett javaikat. 

A szakterület kormányzati képviselője, Hoffmann Rózsa büszke eltökéltséggel asszisztál mindehhez. Nem létezik, hogy nincs tisztában az általa javasolt és támogatott változások következményeivel, azzal, hogy így szántszándékkal sokkal több gyerekből lesz tanulatlan, ne adj' isten buta felnőtt, aki aztán tényleg hiába dönget kaput, falat.