A 16. Budapest Pride/Meleg Méltóság Menete végül is különösebb atrocitások nélkül zajlott le, a két-három évvel ezelőtti gyalázatos történésekkel összevetve akár elégedettek is lehetnénk. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy valahol mindenki jól járt. Már legalábbis, ha semmi áron sem akarunk lemondani a kincstári optimizmusról.
Nos, ők bár látszatra hoppon maradtak, valójában mégis megkapták, amit szerettek volna: érezhették az akolmeleget, láthatták, hogy sokan vannak és rém erősek. Teli torokból üvöltve szidhatták a "mocskos buzikat", hőbörögve hirdethették saját meggyőződésüket. És nem utolsósorban: megvolt a maguk jó kis balhéja, összecsaphattak a rendőrökkel, másutt kocsikat zúzhattak össze, vagy nyomozókat verhettek. Szóval igazából hősnek érezhették magukat anélkül, hogy identitásukon jelentősebb csorba esett volna, hogy számukra is látványos vereség érte volna őket.2. A rendőrség
Ha létezik potenciális sikertörténet az ügyben, az kétségtelenül a rendőri: a már emlegetett korábbi esetekkel szemben sikerült szavatolni a menet résztvevőinek biztonságát és sértetlenségét. Különösebb balhé nélkül letudták az egész eseményt, miközben stratégiailag fényes győzelmet arattak a szélsőségesek csapdába ejtésével, és távoltartásával a felvonulóktól. Van ennek a "diadalnak" azonban ambivalens vonása is: a rendőri vezetés a csőcselék ketrecbe zárásával egy füst alatt azt is elintézte, hogy az állomány ne kerülhessen olyan helyzetbe, hogy közvetlenül "a buzikat" kelljen védenie, hanem saját magáért, az őket megrohamozók ellen harcoljon, azaz önmagát védje. Azonban nem kell nagy okosság ahhoz, hogy belássuk, mekkora veszélyeket hordoz magában, ha azokat, akiktől öntudatos és adott esetben akár önfeláldozó fellépést várunk, elszakítjuk a teljes valóságtól. Van azonban még ennél is nagyobb baj: ez a stratégia a szélsőségesek fizikai elszigetelésének oltárán ugyanis habozás nélkül feláldozott minden véletlenszerűen arra tévedt turistát, civilt, kíváncsiskodót, nyugdíjast. Ezeket az embereket — előzetes figyelmeztetés nélkül — órákig korlátozták személyes szabadságukban, sőt minden jel szerint nem haboztak volna kitenni őket egy esetleges összecsapás pszichikai és fizikai következményeinek, hiszen semmilyen arra irányuló törekvés nem volt megfigyelhető, hogy különválasszák őket a szélsőségesektől. Ami azonban biztos: a rendőrrohamokból és a gázspray-ből nekik is ugyanúgy kijutott, mint a rácsok közt hőbörgő fekete pólósoknak. És ez teljességgel törvénytelen, sőt: totálisan megengedhetetlen.
Nem voltam ott a menetben, csak közvetett módon tudok véleményt formálni, de valószínűleg évek óta ez volt a legbarátságosabb és relatíve legnyugodtabb hangulatú felvonulás. Ez akár jó jel is lehetne. Itt is létezik azonban egy bökkenő: egy menet, amelynek deklarált célja a megmutatkozás, a "mi is itt vagyunk, és erre büszkék is vagyunk" felmutatása, aligha engedheti meg magának azt, hogy hátsó utcákon bujdokolva, elosonva, a szembenézést elkerülve haladjon végig céljáig, ahol aztán a nyílt és értelmes párbeszédért szállnak síkra a résztvevői.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindez elvi, erősen idealista megközelítés, és a gyakorlat, a pillanatnyi helyzet kényszere valószínűleg nem tett lehetővé más megoldást, csak akkor legalább utólag ne adjuk el ezt tökéletes diadalnak.
4. Az állampolgár szava
 |
| Bartha Máté képei az index.hu-ról |
Mit gondoljon erről a napról és történéseiről az az egyszerű állampolgár, aki se a vonulók, se a szélsőséges, fizikai erőszaktól sem visszariadó ellenzők táborába nem tartozik, és adott esetben még akár a helyszínen sem volt jelen?
A fent leírtaknak megfelelően a mindnyájunk biztonságát szavatolni hivatott rendőrség csúfosan leszerepelt, egyszerűen félredobta ezt a szempontot. És ezzel együtt a precíz tájékoztatás, a pontos információnyújtás kötelezettségét is. Egyszerűbben szólva: személyes biztonságunkat sutba dobva a szemünkbe hazudtak. Mert az előkészített kordonokat, az előzetesen a megfelelő helyen alakzatba állított rendőri erőket látva egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a menet útvonalának megváltoztatása és ezzel együtt az Oktgonnál állók ketrecbe zárása spontán, ad hoc döntés eredménye lett volna. Előzetesen tervezett, logisztikailag precízen végrehajtott akcióról volt szó, amelyik tudatosan és felvállaltan fittyet hányt olyan, alapvető állampolgári alapjogokra, mint a biztonsághoz és a személyes szabadsághoz való jog. Mindezt kb. 100-150 náci "kedvéért", a velük való tényleges (és elvi) konfrontálódást, a menet védelmének feladatát fel nem vállalva, a megúszás szempontját prioritásként kezelve. És ez az, ami igazán aggasztó. Talán ezért kéne megszervezni minél hamarabb a Civil Méltóság Menetét.
(Ez az írás egy hosszabb beszámoló részlete, a teljes cikk a http://akozert.blogspot.com/2011/06/over-rainbow.html címen olvasható.)
Utolsó kommentek