Anzix

 

Lássunk világosan: ha egy parlamenti képviselő (nem mellesleg miniszterelnök-helyettes) azt veti fel (szánalmas szóbűvészkedéssel a "hungarikum" és a "szellemi örökség" tárgykörében), hogy váljanak legálisan vadászhatóvá az eddig védett fajok egyedei is, akkor az nem azért történik, mert a legálisan kilőhető fajok már elfogytak. Sőt, még csak nem is azért, mert eddig nem vadászott a (különben épp általa is képviselt) Törvény védelme alatt lévő, tiltott vadakra. 

Sokkal inkább arról van szó, hogy Semjén Zsolt elérkezettnek látta az időt arra, hogy újabb területen érvényesítse a kétharmados mandátumtöbbség nyújtotta mámoros "mindent lehet, amit akarunk" érzést. Ebben a tárgykörben már eddig is szép hosszú lista gyűlt össze, akár a gyakorlatilag minden állami szervnek (még az olyan kifejezetten szakmai területen működőknek is, mint a Mentőszolgálat vagy a KSH) hamarjában új vezetőt találó invenciót, akár más — "ellensúlyként" működő/működött — intézmények felszámolását (Költségvetési Tanács), vagy éppen erőteljes korlátozását (Alkotmánybíróság) tekintjük is.  És végül, az utolsó körben rájárt már a rúd az olyan alapvetően szakmai jellegű intézményekre is, mint az Akadémia Földrajzinév-bizottsága; és sötét fellegek gyülekeznek már a Természettudományi Múzeum feje felett is. Ezek az intézmények túlzott mértékű politizálással nehezen volnának vádolhatók. Egyszerűen csak útban voltak valakinek, vagy nem úgy cselekedtek, ahogy valaki elvárta volna.

A mostani helyzet szerint egyedül ők érezhetik magukat biztonságban, hiszen egyedül ez a szervezet látja előre, mit akar országunk pillanatnyi vezetése. Félő, hogy ezzel a képességükkel még a kormánnyal szemben is egyedül vannak.