„Oligarchák kontra ikes ige” - véleményezte Esterházy Péter azt a tényt (az író szavával „szégyent”), hogy Hamvas Béla Karneválja jó 30 évvel a megírása után jelenhetett csak meg először. A mai oligarchák a pálinka- és fülkeforradalom mámorában az ikes igék után a filozófiára, s legújabban a modern művészetre költött pénzeket is hajlamosak sikkasztásnak tekinteni. De vajon létezhet-e nagyobb sikkasztás a gondolatszabadságnak és a művészetek szabadságának elsikkasztásánál?
Egymilliárd "műalkotásokra" című cikkében azt írja a február ötödikei Magyar Nemzet: "Újabb ügycsoportot vizsgálhat meg hamarosan az elszámoltatási kormánybiztos. Budai Gyulának például arra a kérdésre kell majd választ keresnie: különféle formabontó műalkotások megérnek-e az államnak öt-, tíz, esetenként húszmillió forintot. Különösen, ha a modernnek nevezett mű nem más, mint egy narancssárgára festett falrész, esetleg néhány nagyobb méretű, egymás mellé helyezett átlátszó műanyag kocka. Efféle alkotásokra összesen egymilliárd forintot áldoztak a szociálliberális kabinetek.”
A Fidesz Magyar Polgári Szövetséggel szövetséges Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) volt szövetségi elnöke, aki jogászi pályáját a katonai ügyészségen kezdte, tavaly júniustól megbízottként az állami földek jogellenes elherdálásának vizsgálatával foglalkozott, s novemberben lett elszámoltatási kormánybiztos, rövid időn belül másodszor borzolta fel a kedélyeket értelmiségi körökben. A filozófiai munkák után most a képzőművészeti alkotásokkal kapcsolatban érzi kompetensnek magát annak eldöntésére, mi számít herdálásnak, és mi nem.
A Magyar Nemzet cikkében említett „narancssárgára festett falrész” Gál András festőművésznek, a monochrom festészet ismert képviselőjének a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kara Szentkirályi utcai új épületének aulájába készült alkotása. A mű címe: „Who is Afraid of Yellow?
Utolsó kommentek